Ne sajnáld göndör, szőke fürtjeid.
Kis hősöm, kelj fel! Lesz, ki megsegít,
ám hogyha mégsem, majd a vén idő
őriz, s beforrnak szíved sebei.
Püffedt lábam, apád riadt szeme,
bátyád bozótvágó tekintete
s rémült testvérkéd mozdulatai
kérik, hogy bírd ki! Nem csak álmodod:
az igazak közt véget ér utunk
egy földön, ahol nyugton alhatunk.
Hát kelj fel, és járj! Élni kell, tudod…
(2015.08.28.)
(2015.08.28.)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése