(a mester forog a sírjában)
So are you to my thoughts, as food to life – [1]
négyszázöt éve szózat ez a földnek;
And for the peace of you I hold such strife – [2]
zengte William, kit pénze-gondja ölt meg.
Doubting the filching age will steal his treasure – [3]
s ez égi zengést é r t i t e k ti ketten!
Then better’d that the world may see my pleasure – [4]
(hogy mily nap is van, csaknem elfeledtem)
Sometime all full with feasting on your sight – [5]
Szép Mónika! S te, karcsú, büszke Pálma!
And by-and-by clean starved for a look – [6]
csak dadogunk, szavakat nem találva.
Csupa fény és boldogság: büszke elmék!
Nagy Albion, jó öreg Anglia:
kisujjatokban nyelve, lelke s ritka
dús életének számos ősi titka
(már Kosztolányiból is – ím – lopok),
mit feltártok az ifjú borzasoknak,
ha kell, szidást is adva közte soknak,
amíg fel nem tör belőlük a sóhaj:
Ó, ennyi szépség hogy fér el e nyelvben?!
(de mily nap is van? majdnem elfelejtem…)
Akárhogy is: istennők mind a ketten!
Thus do I pine and surfeit day by day – [7]
Tanítsátok soká e szózatot!
Or gluttoning on all, or all away – [8]
És boldog, boldog, boldog névnapot,
ti angolos, szép ifiasszonyok
(majd’ azt mondtam: angolkisasszonyok),
s bocsássatok meg most: nem angolul,
csak angolosan – gyorsan – távozok…
(ikes igét is rosszul ragozok)
Kollégáitok és magam nevében, szeretettel: szgá
2005, május 12-én Mónika: május 4.; Pálma: május 10. v. 18.)
(A LXXV. szonett, Szabó Lőrinc ismert műfordításában.)
[1] Az vagy nekem, mi testnek a kenyér…
[2] Lelkem miattad örök harcban él…
[3] Majd fél: az idő ellop, eltemet…
[4] Majd hogy a világ lássa kincsemet…
[5] Arcod varázsa csordultig betölt.
[6] Egy pillantásodért is sorvadok.
[7] Koldus-szegény, királyi-gazdagon
[8] Részeg vagyok, és mindig szomjazom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése