Hátsó szoNETt

Kezedben tartasz, forgatsz, megszagolsz,

ujjad becézi karcsú fedelem’ –
Csak vonzalom. Ez még nem szerelem.
De tán lehet, ha mélyemre hatolsz.

Ifjú az erdő. Ősz van. Hullanak
gyümölcsei dúsan – öt éve már.
Öt láng lobog, álmodók földje vár –
Útravalód: hálóba szőtt szavak.

A fények, lángok, csírák és bogyók
(képzeld csak el): egy-egy külön világ,
a lét súlya alatt meg nem rogyók,

csak az ember törékeny, mint az ág,
csak az ember ír verset, áradót:
élet, halál, szerelmek, pár Barát –

Coda

Kezedben tartasz, forgatsz, megszagolsz,
ujjad megáll a karcsú fedelen –
Szeretsz-e majd? Várok türelmesen,
s magamtól nyílok, ha jól válaszolsz .

Ez a szöveg a Barátok Verslista 5. születésnapjára kiadott VersüzeNET c. antológia hátsó borítójára készült, 2005-ben. Karaffa Gyula nevű (akkor még) listatagunk tudomásomra hozta, hogy "ez így nem szonett, mert..." és következett egy rövid "lecke". Jót mulattam rajta, és hogy megnyugtassam őt is, meg a hátsó borító olvasóit, egy zenei kifejezéssel (Coda) oldottam meg a vers végét, s így mégiscsak szabályos (petrarcai) szonett lett. Ám ezáltal egész különleges szöveg jött létre: talán az egyetlen szonett a világon, mely egy függelékkel, codával fejeződik be. (:D)