Negyvenes

A langy meleg esőbe fordult,

mintha siratná az időt,
más október volt, istenemre,
négy évtizeddel ezelőtt.

Csorgott a nap a házfalakról,
mézízű volt a levegő,
és már kitörni készülődött
egy ismeretlen, új erő.

A kék erek lüktetve tették
fel és alá a dolgukat,
a hófehér bőr megfeszülve
nem értette parancsukat.

Aztán a fájdalmak hajóján
inogtunk ketten: te meg én,
csak hánykolódtunk, s fennakadtunk
a pillanatnak jéghegyén.

Ebédidő volt, deszka reccsent,
s mikor felfogtuk, hogy mi van,
már mind a ketten sírni kezdtünk:
én fojtottan, te hangosan.

Oly prózai s oly ünnepélyes
volt az egész, nem is tudom –
Téged elvittek, elaludtam
homokzsákkal a hasamon.

A fájdalmak hajója eltűnt,
még láttam: úszva menekül,
és öntudatlanul is tudtam,
minket már semmi el nem választ,
nincs többé „külön”, „egyedül”.

(2016. október26. 12:40)

Ágnes lányom ma 40 éves.